Boros mondások


A borral kapcsolatban számos szólás és szállóige forog közszájon ezekb?l csemegéztünk az alábbiakban:

A bor a némát is megtanítja szólani.
A bor értéke a kora.
A bor az öregember teje.
A bor megtanít az ékesen való szólásra.
A bornak Szent Márton a bírája.
A bor kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság.
Ahol a bor az úr, ott az ész koldulni jár!
Az én torkom álló malom, a bor lemegy a garaton.
A jó bort szódával, a szép szerelmet házassággal elrontani nem szabad.
Bort, búzát, békességet, szépasszony feleséget!
Borban az igazság!
Bor nélkül szegény a vendégség!
Borbarát van, de bajbarát nincs!
Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz.
Bor mutatja meg az embert.
Bor nélkül szegény a vendégség.
Borodat, kincsedet, feleségedet, pipádat, puskádat ne bízd senkire.
Bort iszik az úton járó, akár bolond, akár báró.
Er?s az igazság, a szépasszony és a jó bor.
Étel mellett keveset, bor mellett sokat szoktak beszélni.
Jó bornak nem kell cégér!
Jó a bor mindenkor, hajnalkor, éjfélkor.
Jó bornak, jó embernek eredetét ne keresd!
Jó borból jó ecet lesz.
Kántorok, jó borok, nem szárad meg a torok.
Ki a bort megissza, ura legyen annak.
Megmutatja a bor, kiben mi lakik!
Megveri a bor az embert, meg az asszony szája!
Még a vénembert is táncba viszi a bor.
Még kannája sincs, s immár fúrja a bort.
Minden jó bornak ki kell forrni magát.
Szegény ebéd, ahol bor nincs.
Többen halnak borban, hogysem tengerben.
Vén embernek bor a patikája.
Vizet prédikál, és bort iszik.